HOGYAN KEZDŐDÖTT?
2009. november 26. örökre beírta Pécs városkáját azon szerencsétlen sorsú hírhedt települések sorába, ahol már történt iskolai ámokfutás. Érdekes módon, jellemzően kisvárosokban történnek hasonló esetek (Littleton, Erfurt, Newtown, Jokela stb.) és így Pécs tulajdonképpen nem lóg ki a listáról annak ellenére, hogy talán egy lakója sem gondolta volna soha, hogy városa valaha felkerül rá. Amikor életemben először találkoztam az iskolai ámokfutás jelenségével egy filmben, még én sem sejtettem, hogy milyen rémítő közelségbe kerül hozzám ez a téma sok évvel később. A filmet 2002-ben németországi erasmusosként egy olasz barátom javaslatára néztem meg, aki híres volt jó ízléséről. A film címe Bowling for Columbine (magyarul Kóla, puska, sültkrumpli) és a borzalmas 1999-es columbine-i ámokfutás kapcsán készült. Teljesen el voltam ragadtatva tőle, mert Micheal Moore, a rendező, az iskolai lövöldözés tragédiájából kiindulva olyan megdöbbentő amerikai társadalomkritikát vázolt fel benne, amelyre azonnal felkaptam a fejemet. Mellesleg az egész világ. (Egyébként a legjobb dokumentumfilmért járó Oscar-díj átvételekor is hű volt önmagához a botrányoktól egyáltalán nem ódzkodó rendező, aki alighogy kézbe vette a szobrot, a szokásos unalmas köszönőbeszéd helyett folytatta a kritikus hangnemet, amit filmjében megütött, és mondandóját a "Shame on you, Mr. Bush" mondattal fejezte be, amit még néhányszor elkiabált, miközben megpróbálták lekeverni valami dagályos zenével...)
Szóval a Bowling for Columbine volt az első találkozásom a témával, és bár lenyűgözött a Micheal Moore-féle társadalomkritikai megközelítés, engem már akkor is nagyon foglalkoztatott a jelenség pszichológiai háttere.
MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT? - visszhangzik milliók
fejében és az én agyamban is ez a kérdés minden egyes alkalommal, amikor egy újabb ámokfutás történik, mert e tettek nem csupán a legtragikusabb bűncselekmények közé
tartoznak, hanem egyben a legkevésbé megmagyarázhatóak közé is. És ez a kombináció rettenetesen félelmetessé teszi őket. Rendőrök, pszichológusok, kriminológusok, újságírók és számtalan más szakember próbál
válaszokat találni. Kevés sikerrel. Bár rengeteg részlet kiderül az
eseményről, az előjelekről, az elkövetőkről, sőt még a motivációikról is,
mégsem válik igazán érthetővé sérelmeikre adott reakciójuk szörnyű mértéke. Honnan van annyi
gyűlölet egy emberben, hogy válogatás nélkül öljön halomra másokat, miközben
hallja a sikolyaikat, a könyörgésüket, látja a rémületüket, a könnyeiket, a
kiontott vérüket?
A híres Zimbardo-féle börtönkísérletet és a Milgram-féle
áramütéses kísérleteket többek között az motiválta, hogy a szintén
feldolgozhatatlan háborús bűntettekre választ találjanak. E vizsgálatok alapján
úgy tűnt, hogy elsősorban a szituatív tényezők határozzák meg, hogy egy ember
milyen tettekre képes, a személyisége csak másodlagos tényező. A kísérletek (lecsupaszított) konklúziója szerint extrém
helyzetben számtalan, egyébként békés életet élő polgár lenne képes durva erőszakra, főként, ha a
felelősséget másra háríthatják, például egy felettesre.
De mi a helyzet az
ámokfutásokkal? Erre nem adnak választ a kísérletek, hiszen az ámokfutásoknak
éppen az az egyik legfélelmetesebb jellemzője, hogy akkor történnek, amikor
senki nem számít rá, nincs semmiféle extrém helyzet, például háború. A gyűlölet
foka mégis olyan, mintha ezek az emberek háborús helyzetben lennének. Az
egyetlen válasz, hogy a fejükben van a háború, a fantáziájuk által teremtenek
és színeznek ki egy olyan szituációt, amelyben mindenki ellenség. Tehát
esetükben mégiscsak a személyiség az elsődleges faktor. De milyen személyiség és milyen lelkiállapot kell ehhez?
Na, ezt kutatom én. Azóta, hogy 2009. november 26-án egy németországi kutatóintézetben (úgy tűnik, Németország valahogy mindig belekeveredik a képbe), ahol éppen kriminálpszichológiai anyagokat gyűjtöttem, oda nem lépett hozzám egy rémült arcú kollegám, hogy tudom-e már, mi történt otthon. Nem tudtam. Miután elmondta, nem szabadultam többé a kérdésektől.
Ha érdekel benneteket a film, itt az imdb-linkje, illetve az egyik legzseniálisabb részlete, ami tkp. (rajz)film a filmben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése