"FUCKING - PEOPLE"

Mi lehet ez? És mi köze az ámokfutásokhoz? - merülhet fel a kérdés az olvasóban.

Az első kérdésre a válasz biztosan sokak számára egyértelmű: ez egy szófelhő, ami nekem egyébként újdonság, főleg az, hogy én is tudok ilyet készíteni. De meg kellett tanulnom, mert egy kedves barátnőm véleménye szerint ne csak a ruhatárunk legyen trendi, hanem a kutatásunk is. Márpedig a szófelhő trendi :). 

Szóval fellelkesülve, hogy távoli asszociációval ugyan, de összeköthetem a divatot és a doktorimat, elkezdtem felhőket gyártani, méghozzá az ámokfutók írásaiból.

A fent látható példát Eric Harris, az egyik columbine-i elkövető naplórészlete alapján alkotta a szuper kis "wordle" program. A szófelhő-gyártás lényege ugyanis, hogy beírunk egy szöveget egy arra alkalmas szoftverbe, amelynek eredményeként megkapjuk, hogy mely szavak fordulnak elő a leggyakrabban az adott írásban. Na, de nem ám unalmas statisztika formájában, hanem ebben a sokkal barátságosabb kiadásban. 

Sajnos a barátságosság ennél a pontnál véget is ér, ahogy az abból is sejthető, hogy szinte kiszúrja az ember szemét a szófelhő leggyakoribb szava, amit ritkán használunk baráti célzattal, hacsak nem azt mondjuk, hogy "that's fucking awsome".

Amikor elkészítettem ezt az ábrát, először azt hittem, hogy biztosan majd a "hate" vagy valami hasonló szó lesz a leggyakoribb kifejezés. Amikor kijött a "fucking", az volt az első gondolatom, hogy na, köszi, erről hogy fogok írni egy tudományos dolgozatban. Lehet, hogy oda mondjuk nem is fog bekerülni... De valójában bekerülhetne. Ugyanis ha jobban belegondolunk, mire is utal ez a szó? Arra, ami Eric Harris összes ránk maradt bejegyzéséből, videójából árad: a mérhetetlen indulatra. Ez a negatív feszültség olyan átütő erejű, annyira átitatja a fiú minden közlését, hogy még így, 15 évvel a halála után is belefúrja magát az ember lelkébe, és nehéz tőle szabadulni. Mindig az jut erről eszembe, hogy Eric Harris szövegei olyanok, mint (és most néhány barátnőm nagyon fog örülni) a Harry Potterben Tom Denem naplója, amely sok-sok évvel a megírása után is képes rombolóan hatni a külvilágra.  
Természetesen az indulatnak kell egy vagy több tárgy, és nem nehéz kitalálni, hogy az ámokfutók esetében ez az "emberek" ("people") csoportja. És máris eljutottunk az elkövetők egyik fő jellemvonásáig: az ámokfutók - bár lehet egy-egy konkrét ellenségük is - általánosságban gyűlölik az embertársaikat, sőt sokszor úgy fogalmaznak, hogy az egész emberiséget. És ez a bűncselekményük jellegén is meglátszik. Nincs olyan ámokfutás, amelynek ne lenne véletlen áldozata (legalább veszélyeztetés szintjén), akit az elkövető nem a személye alapján választ ki. 
Hogy ez a gyűlölet honnan fakad, arról majd egy következő blogbejegyzés szól...